Párizsban járt az ősz írta 1906-ban Ady, párizsit evet Hagyó mondta Balogh a múlt héten. Miként függ össze e két dolog, tulajdonképpen sehogy. de miként Ady idejében úgy most is igaz, hogy Párizsban járni nem az egyszerű nép elfoglaltsága, kivéve persze a párizsi népet, ám párizsit enni az nyugodtan mondhatjuk így gazdasági válságidején mifelénk nemzeti sport.
Azt, hogy Hagyó járt-e Párizsban illetve bokros politikai teendőit letudva a közeljövőben készül-e oda nem tudom, azt azonban Balogh beszámolójából, melyet azóta többen megerősítettek, párizsit szokott enni a mi Miklósunk és még fog is, ha minden jól megy.
Nos, itt érkeztünk el a szocialista lélek megértéséhez, miként a krumlistésztás, úgy a párizsis is egyfajta mentalitást tükröz, azt, hogy bár megtehetném, de nem vagyok hajlandó túllépni a beidegződött szokásokon. A párizsi a felvágottak között az olcsó kategóriát képviseli, összetétele bár nem titkos, de a traumák elkerülése végett nem firtatandó, aki százmilliók fölötti diszponálás közben ezt falatozza, az elárulja, hogy nincs az a pénz, ami egy bugrisból lordot csinál.
Itt érkeztünk el blogunk névadó témájához a fröccshöz, történt pár éve, hogy elterjedt a hír egy bizonyos párt elnöke műanyagpohárból issza a tokaji aszút és még némi szódát is nyom hozzá. Akkor az érintett tiltakozott, hogy miért gondolnak róla ilyet, azóta történt egy, s más mi a gyanút inkább erősítette, mint gyengítette.
Vannak persze, akik képesek váltani az új életmódra miként az a miniszterelnök, aki a vodkáról a kifinomultabb égetett szeszek felé nyitott, így bizonyosan lecsúsztatott néhány Hennessy-t, Rémy Martint, ám azért mifelénk kutyából nem készítenek szalonnát, ezért valószínűsíthető, hogy egy Hine Mariage Grande már nem került nem csak a pohárba, de szóba se. Végül is mindegy, az alkoholizmus bizonyos foka után már nem számít, mitől részegedik le a delikvens.
Volt aztán és még van is a politikai palettán olyan szereplő aki látszólag képes a fenti alacsony lécet magasra tenni, aztán nyakát behúzva átfutni alatta, nos az illető azt mondta volt híres, hírhedt beszédében, hogy mindenki a jelenlévők közül „igyon kurva sok vörös bort” . Ezt akár a javára is írhatnánk, mint az egész hazugság , igazság és káromkodás egyveleg egyetlen keresetlen, őszinte és bártan megszívlelhető tanácsát, ha nem tudnánk, hogy Tokajban nem a vörös bor a fő termék és egy másik, már melegítő miniszterelnöknek éppen arra felé voltak érdekeltségei.
Azt, hogy a Párizst megjáró ősz, a globális felmelegedés okozta kemény tél után a megállíthatatlanul közelgő Budapesti tavasz mit hoz a Hagyó féléknek, az érintettek már sejtik, és lassan futásra fogják, mert égeti lábukat a föld.
