Volt nemrégiben egy felmérés melyben a felsőoktatásban tanuló diákok csalási hajlamát vizsgálták, vagyis azt, hogy milyen mértékben csalnak a vizsgákon. Nos, egyáltalán nem meglepő módon az effajta előnyszerzésre a közgazdasági, pénzügyi vonalon tanulók voltak leginkább hajlamosak.
Ez esetleg meglephette a nyugati kutatókat, ám a magyar valóságot ismerőket, biztosan nem. Nálunk a pénzzel bánni tudók csúcsán álló bankárok régóta nincsenek a népszerűségi mutatók élén.
Ám közbevetőleg megjegyzem a szerző, jelesül én, nem osztom azt az általános nézetet, miszerint a pénz alapvetően egy szükséges rossz volna, és természetéből adódóan a bajok forrása. Nem én úgy gondolom, hogy a pénz egy fontos állomás a fejlődésben, miként a nyelvek a beszéd kialakulása jelentősen hozzájárult, illetve szervesen összefüggött a fejlődéssel, úgy a pénz is fontos része a mai gazdaság működésének. A pénz csupán egy információ közvetítő közeg, melynek áramlása és rendeződése leképezi a gazdasági és politikai hatalmak struktúráját. A pénzzel nem az a baj, hogy van, hanem az a baj, hogy néha nincs, illetve eloszlása meglehetősen egyenetlen.
Ám e rövid és nem éppen teljes kitérő után térjünk vissza a bankárokhoz. Ma nálunk az emberek egy jelentős részének nagy gondot okoz az, hogy valutában adósodtak el, a többség svájci frankban, és emiatt a forint gyengülése következtében komoly gondot okoz a törlesztő részletek emelkedése mivel a többségük a fizetését forintban kapja. A bankárok mossák kezeiket mondván ők apró betűvel leírták, hogy ez bizony bekövetkezhet. Azt azonban már nem nagyon emlegetik, hogy ők maguk tukmálták a kölcsönért folyamodókra ezeket a konstrukciókat, mondván sokkal kedvezőbb az ügyfélnek. Ha mondjuk egy hentes rábeszéli a vevőt a romlott húsra mondván igaz kicsit büdös, de ha jól készíti el akkor sokkal zamatosabb, akkor bizony az illető hentes komoly büntetésre számíthat, rányomul az ÁNTSZ az APEH, a munkavédelem, a munkaügy stb. és rövid úton kivégzik, rojtosra büntetik, becsukatják a boltját, hetekre, hónapokra, szóval, nagy esély van rá, hogy tönkre megy.
Ezzel szemben a bankok, gazdasági válság idején is jól vannak mifelénk, nem számít, hogy amikor 1,5% volt a svájci alapkamat akkor, ők nekünk, 2,5%-ért adtak kölcsönt, most, hogy a svájci kamat 0,75% akkor ők már 6% fölé emelték saját kamataikat és még zsebre teszik a vételi és eladási különbözetet is. Rájuk igazából nem száll rá egyik hatóság sem, vagy ha megpróbálja a kormány vagy csak valamelyik képviselője akár szóban is bírálni ezt a gyakorlatot, akkor felháborodottan diktatúráról és államosításról kezdenek beszélni. Ám ez csupán a romlott hús esete csakhogy ettől nem gyomorrontást, hasmenést lehet kapni, hanem anyagi ellehetetlenülést.
Most nagy a csönd mindenki vár, a bankárok és a politikusok nyaralnak. Ám a romlott konstrukciók bűze itt leng a Kárpát-medencében, a nagy William, ma valószínűleg nem a dán államgépezet rothadásáról beszélne, hanem a magyar pénzügyi keretek üszkösödéséről.
Persze furcsa a világ a kezdő gondolat folytatása, hogy a csalásra legkevésbé hajlamosak a jogi hallgatók, a gazfickókat mosdató ügyvédekre gondolva ezen még mis is meglepődünk, itt ebben a lábszagtól bűzlő üres lavórban.
