(Egy cseppet sem kozák levele, a cseppet sem szultánnak)

Néha magam is az ezotéria csapdájába esem. Történt a mi nap, hogy egyik barátom a bolt előtt Repin festményéről és a zaporozsjei kozákok IV. Mohamednek írt leveléről beszélt nekem, aztán másnap mi történik? A jelenlegi amerikai nagykövet Colleen Bell mondott egy kissé, hogy finoman fogalmazzak kritikus beszédet melyben kioktatta a kormányt és ezzel tulajdonképpen Magyarországot.

Ezen persze nem kellene meglepődnünk, hiszen rendszeresen kapunk ilyet közelebbi szövetségeseinktől, vagy éppen szomszédunktól is. Gondoljunk csak Ausztriára és a kerítésre és emeljük kalapunkat az osztrák leleményesség előtt mely szerint, kerítés helyett elég kiskaput építeni két oldalán toldattal.

Nos, a bevezetőben említett levélben a kozákok utasították el a maguk keresetlen módján, a szulán behódolásra felszólító levelét. Én pedig (bár a magyar történelemben betöltött szerepük miatt nem kedvelem őket) megpróbálom mégis ezt a kozák levelet a mai korhoz és a magam stílusához igazítva átdolgozni.

Jöjjön hát a levél, hogy az érintett is értse:

An adaptation of the letter written by the Zaporozhian Cossacks provided for the convenience of Ambassador Colleen Bell:

Kedves Bell Asszony!

Semmilyen felhatalmazásom nincsen arra, hogy Önnek levelet írjak, de mivel ez egy szabad ország, senki nem is tiltja ezt meg nekem, hát megteszem.

Ön nemrégiben beszédet mondott és olyan bírálatokat fogalmazott meg, melyekkel véleményem szerint a kelleténél jobban beavatkozott a magyar belügyekbe. Mellékesen megjegyezném, hogy több olyan pillanat is volt a magyar történelemben, amikor az Ön országának módja lett volna beavatkozni és amikor a beavatkozás üdvözöltük volna, ez azonban most nem ilyen pillanat.

Vegyük hát sorban:

- Azt mondja nagy nálunk a korrupció, hogy ezt honnan tudja, nem tudom, mert tudtommal a korrupció olyan dolog, melyről a benne részt vevő felek érdek azonosság miatt nem beszélnek. Tehát a legtöbb esetben csak vélelmezni lehet, ami bizony néha akár tévútra is vezethet. Korrupcióról az beszél, aki kimarad a belőle megszerezhető előnyökből. Ezzel nem azt mondtam, hogy nincs országunkban korrupció, csupán azt, hogy a mértéke nem igazán meghatározható, hiszen ha mindet felderítik, akkor meg is szüntetik. 

Amúgy felhívnám a figyelmet, hogy az Önöknél intézményesített lobbyzás ugyan transzparens érdekérvényesítés hivatalosan, ám mint tudjuk, a nem hivatalos részeket senki nem veri nagydobra. Amennyiben arra gondolunk, hogy a fegyver gyártóknak, a gyógyszergyáraknak, és a bankoknak is van külön lobby szövetsége, akkor elgondolkodhatunk azon, vajon bizonyosan, soha nem vétenek a szabályok ellen?

- Jöjjenek az oroszok. Én nem szeretem őket pont a történelem miatt, azonban önök voltak azok, aki saját érdekeik miatt, majdnem félévszázadra odaadták Közép Európát az oroszoknak. Ezalatt a behódoltság alatt létre jött egy olyan energia, és gazdasági függés melyet még azóta sem sikerült felszámolni. Ezek után számon kérni a magyarokon az oroszokkal való üzletelést, mondhatni álságos viselkedés.

- A választási törvényt bírálni egy olyan ország képviseletében, ahol az elhíresült elektori rendszer miatt egyáltalán nem arányos  a választási rendszer és előfordulhat, mint ahogyan már elő is fordult, hogy az összességében kevesebb voksot kapó elnök nyer. A megválasztott, akár kissebségben is megválasztott elnöknek pedig jóval több jogosítványa van a hatalomgyakorláshoz, mint a magyar miniszterelnöknek. Nos, érdekes nézetekre vall ezek ismeretében a mi demokratikusságunkat firtatni. Az előző és a mostani választáson is a jelenlegi koalíció kapta a legtöbb szavazatott, mennyiségileg is meggyőzően többet, mint ellenfelei. Ezek után megkérdőjelezni a demokráciát csupán azért, mert a több szavazattal nem az Önök által preferált erő nyert? Ugorjunk is.

- Kitért még Ön a média egyensúlyra és a sajtószabadságra is. Felhívnám a figyelmét, hogy nagyon sok ellenzéki lap jelenik meg ma is és ezek akár az ízléstelenség határait átlépve, úgy kritizálják a kormányt, ahogy csak akarják. Az internetes megnyilvánulásokról már ne is beszéljünk. Szóval, ha valaki a kormányt bírálná, vagy erről olvasna, nézne híreket, az megtalálhatja magának ezeket a fórumokat.

- A menekült üggyel kapcsolatban az intoleranciát kéri számon a kormányon, Ön, akinek az országa a déli határainál a magyar kerítés hosszát és magasságát messze felülmúló kerítést üzemeltet hosszú évek óta és ezen a határszakaszon, akár éles fegyvereket is bevethetnek, és bizonyosan be is vetik. Erről ugyan nincsenek tudósítások, olyan képeket, filmeket viszont a közelmúltban is láttunk, hogy amerikai rendőrök, lőnek agyon nem egészen törvényes körülmények között afroameriakat. Továbbá bizonyosan tud róla, hogy az Önök egyik közel keleti szövetségese évek óta emberek százezreit tartja kerítések közé zárva.

Összefoglalva tehát azt mondhatom, kedves Bell asszony, hogy az ön által megfogalmazott kritikák sok esetben nem állják ki a valóság próbáját, más esetekben pedig nem állják ki az ön által képviselt ország részéről a hitelesség próbáját.

Ezzel nem azt mondom, hogy Önnek nincs igaza, hanem csupán azt, hogy az Ön által megfogalmazottak egy torzító lencsékkel felszerelt távcső közvetítette, féligazságok.

Amennyiben bármilyen kérdése lenne még levelemhez, kérem, előtte olvassa el a zaporozsjei kozákok IV. Mohamednek írt levelét.

Tisztelettel, egy a fenti kérdésekben teljesen illetéktelen magyar állampolgár, aki még véletlenül sem kozák, ám tisztelettel tekint azokra, akik karakán módon képesek saját népük érdekeit képviselni:

Nyári László

Péntek reggel ahogy szoktam bevágódtam az autóba, öltözetem is a szokásos volt strand papucs, rövid gatya, izom póló, és bizony csak egy rossz beidegződés mentette meg az életem, ilyenkor kapcsolgatom a rádió adókat, hátha mondanak valahol valami hasznosat is, és szerencsére most mondtak. Az Országos Tiszti Főorvos javaslatát idézték, miszerint a nagy hidegben legjobb ha rétegesen és a szokásosnál is melegebben öltözünk. Mit beszél ez nézek nagyot, aztán a kocsi kijelzőjére pillantok február 3. és bizony -11C, persze az első sarkon fordultam is vissza, mint Pistike, aki decemberben cseresznyézni indult, de szóltak neki mi van és már zengte is: "Tudom sapka, sál", hát én ezt eddig nem tudtam, de hála a rádiónak már tudom, télen bizony sapka, sál, meleg cipő, kesztyű, mondjuk így kevésbé látszanak kiváló testi adottságaim, de hát valami, valamiért.

Immár felöltözve, míg gurultam dolgozni arra gondoltam, közel már, hogy itt nálunk is valami Amerika legyen, hiszen ott divat 50-es IQ-hoz igazítani a használati utasításokat és aki ezt túlzásnak érzi azt megnyugtatom, hogy az óvatosság részükről jogos. A specialisták világában senkitől nem várható, hogy egy a szakmájától távoli területről a 0-nál többet tudjon. Erre, mint mindenre persze személyes példám is van.

A dél-szláv háború idején, volt cégemnél bérelt az amerikai hadsereg egy épületet, egyszer így télvíz idején szóltak nézném már meg, mert a katona "hölgyek", "urak" igen erősen fáznak. Amikor beléptem a helyiségbe csak pilláztam óriási képernyők, ismeretlen gépek, készülékek mindenütt. A hiba okát keresve gyökér közép-erurópai intelligenciámmal megállapítottam, hogy a konvektorok 2-es állásban vannak, ezért feltekertem őket hetesre. Odahívtam a főnököt és próbáltam elmagyarázni neki az összefüggést a hőmérséklet és a készülékek vajszínű forgó kapcsolója között, ám ő szelíden csak annyit közölt ne fáradjak ők erre nincsenek kiképezve. Vagyis képzettségük elegendő lehet a robotrepülőgépek programozásához, de egy Fég gyártmányú konvektor, na nem, az két szemeszter legalább, de lehet, hogy mellé különleges ügynöki végzettség is kell.

Szóval itt állunk a Kánaán kapujában,  már elég hülyék vagyunk ahhoz, hogy magunktól eldöntsük fázunk, vagy sem, a következő lépés már könnyű, hiszen láthatjuk mennyivel egyszerűbb 45000 dolláros egy főre jutó GDP-t termelni, mint felcsavarni a konvektort. Tehát hölgyeim, uraim sapka, sál és önbizalom, na és persze csavarják kicsit feljebb a fűtést is.

Mint afféle 70-es évekbeli kisdiák, én sem kerülhettem el, hogy beintegráljanak az úttörők népes és mindenképpen nemzetközi családjába. A kezdet az első találkozás a kisdobos lét utáni következő mozgalmi lépcsőfokkal mondhatni egy éltre kiható élményt adott. Az eskü szövege ugyan is egy ponton mélységesen magára terelte a figyelmemet:
Én xy, és zengtük az előolvasó után én xy, a mai naptól, a mai naptól, büszkén viselem, büszkén viselem, az úttörő nevet, az úttörő nevet… Számomra itt ért véget az eskü éveken át gondolkodtam azon vajon min nevet az úttörő, mi nevetni valója van egy olyan felemelő pillanatban, mint az eskü?
Évek, évtizedek teltek el, a válasz csak nem akart megérkezni, aztán a kor divatjának megfelelően megismerkedtem a zennel. Először csupán egy irodalmi élmény Robert M. Pirsing A zen meg a motorkerékpár ápolás művészete című regényét olvastam el kétszer is egymásután, s azóta többször is. Ez az élmény vezetett el a zen filozófia tanulmányozásáig és aztán jöttek Lin Csi történetei és rájöttem ez az egész nem más, mint egy koan, egy szellemi feladat.
Akkor rájöttem, hogy mindvégig az úttörő mozgalom kezében voltam, sikereim, kudarcaim, mind, mind e megfejthetetlen koan következményei.
Akkor leültem, leültem, ahogyan csak a zen szerzetesek tudnak ülni, egyenesen megemel csípővel, elmosódó tekintettel néztem a hajnali napba.
Az úttörő nevet, és szemeim előtt lejátszódott a mozgalom története, a kommunista kiáltványtól, a Téli Palota ostromán át, a búzamezőn gázoló Rosenfeld Mátyásig, és láttam Csermanek Jánost és láttam Pető Ivánt és láttam Strauss-Kahn-t, és már mindent tudtam. Az úttörő ott és akkor is ártatlan gyermekkoromban is rajtunk nevetett. Az úttörő tudta soha nem szabadulunk meg tőle, ő mint egy megfejthetetlen koan örökké velünk lesz, ránk nevet álmainkban, borral kínál, s aztán végképp eltöröl múltat, s elrejti a jövendőt.
 

A kezdetektől figyelem az eseményeket, ha jól tévedek a polgárőrök március 2-án kezdték meg áldásos tevékenységüket Gyöngyöspatán, ha akkor felhív Pintér Sándor simán elmondtam volna neki, hogy ebből 90% eséllyel baj lesz, és ha lesz az nem lesz kicsi. Ám nem hívott, közben történt egy, s más például evakuálás/ kirándulás, Barca/Reál szindrómaként a választást a drukkerekre bízom. Végül történt egy erősen erőszakos momentum is, ahol kiderült a véderőről, hogy nem csak fejben gyengék, de összességében is, szegénykék még magukat sem tudták megvédeni, most bekötözve gondolkodhatnak rajta egészséges dolog-e ilyen esemény sorok után, éjjel a cigánysoron sétálni. Sajnálom őket, mert megtévesztett emberek, akik vagy ideológia, vagy könnyen megszerezhető pénz vagy csupán a kaland kedvéért keveredtek olyan szituációba, melynek nyomán csak a szerencsének köszönhetik, hogy még nem fentről szemlélik a folytatást.

Miért vagyok én ilyen okos, kérdezhetnénk, mint Nietzsche, ám a válasz egyszerű. Voltam olyan iskolaudvaron, ahol kintről számomra ma is ismeretlen okból kövek záporoztak befelé ártatlan gyerekekre. Aztán felnőttként elkísértem gyermekemet olyan fociedzésre, ahonnan egy nem odatartozó, csak belopakodott az edzést zavaró a labdákat elrugdosó romagyereket, az egyik edző kizavart a létesítményből. 15 perc múlva a 8 éves „sértett” visszatért az apjával, és az edzőre mutatva azt ordította „Az vót őd meg, őd meg!!!”. Az apa pedig, ahogy kell, esett volna neki az edzőnek, ám a túlerőt látva, (több másik edző, szülők, ifisták) meggondolta magát.  Ezzel azonban nem volt vége a dolognak, mert a létesítmény előtt legalább 100 a felszólítást beteljesíteni kívánó ember gyűlt össze. Az edző végül rendőrautóval lett kimenekítve, ám a többiek 2 órára bent ragadtak, annyi idő kellett ugyanis, míg elegendő meggyőző erőt képviselő mennyiségű rendőr érkezett a helyszínre. Ez több mint 10 éve, még jóval Szögi tanár úr meglincselése előtt volt.

Szóval isteni csoda, hogy eddig a hasonló helyeken nem történt nagyobb baj, ezt azért tudnia kellene azoknak is, akik politikai haszonszerzés céljából így, vagy úgy hergelik a cigányokat, de illene tudni a kormánypárti politikusoknak is. Ezen az egyenruha törvény nem segít, csupán a probléma egy szeletét kezeli, már a huszonötödik órában vagyunk, az időzítő rendületlenül számol visszafelé, és sajnos senki nem tudja hol tart éppen.

Elöregedő társadalom vagyunk, nem csak az öregek fiatalok arányát, de az aktívak nyugdíjasok arányát tekintve is.

Sok minden ellen tiltakoztak és tüntettek az elmúlt hetekben, így érthető, hogy az örök téma a nyugdíj sem maradhatott ki. Némelyek azért tüntettek, mert szerintük teljesen rendben volt, hogy erejük, és szakmai tapasztalatuk teljében lévő emberek 20 év szolgálat után nyugdíjba vonulhatnak, és érdekes módon egy másik csoport meg azért tiltakozott, hogy nem dolgozhatnak 70 éves korukig.

Vicc is lehetne, de sajnos nem az nézzünk egy példát, a legfiatalabb nyugdíjas a hírek szerint 32 évesen kezdte meg jól megérdemelt pihenését, ma 35 éves és 240000Ft-tal terheli meg havonta a nyugdíj kasszát. A legöregebb aktív bíróról nincs információm, ám látva az évtizedekig elhúzódó büntetőpereket bizonyosan van jó pár aggastyán a bírói testületben.

Szóval nyugdíj, az örök téma. Ha jól emlékszem még 98-ban hozott az akkori kormány egy rendeletet melyben korlátozták a magasabb juttatások emelésének mértékét és a nagyon alacsonyakat kicsit jobban megemelték, nos, attól kezdve lett igazán örök a téma. Jött a 19000Ft-os választás és kiderült, bizony van egy réteg, amely képes és hajlandó is rövidtávú érdekei mentén feláldozni a jövőt. Azóta szinte mindig visszatérő téma hallottunk már 13., 14. és még kitudja hányadik havi ígéretről, sőt az is elhangzott, és nem szakadt le az ég, hogy a felvett összesen több mint 12000 milliárd forintnyi hitel egy részét is nyugdíjemelésre fordították. Noormáális? Kérdezhetnék Besenyő Pista bácsi után szabadon, de nem tesszük, mert tudjuk jól nem normális az, aki a mostani 40 éves nyugdíjasok juttatását a dédunokákkal akarja kifizettetni.

Mikor lesz ennek vége, ha azok dönthetnek, akik a költségeket fizetik. Én a jelenlegi alkotmány nagy hibájának tartom, hogy nem rögzíti, csak az szavazhat, akinek tanulói jogviszonya, vagy öt évnél nem régebbi adóbevallása van. Mert addig a téma örök marad, mert lesz egy réteg, aki nem csak természetes módon elöregedés, de természetellenes módon, kedvezményes nyugdíj csak nő növekszik. Már ma is a farok csóválja a kutyát, de nem soká a farok rátelepszik és agyonnyomja a kutyát. Még talán nem késő, de a korrekcióra sok idő már nincs.

Az ember gyakran hibázik, ettől még én sem vagyok mentes, bár nem is törekszem rá. Vannak mások is, akik szintén hibáznak jelesül bizonyos András. Én elkövettem azt a hibát tegnap este, hogy megvártam egy kései műsort, melyben twitteres Dajcs Tomi vitatkozik videoblogos Havassal arról, hogy Bandi eleget, sokat, esetleg keveset kapott a magyar bíróságtól, mert hullarészegen, plusz még bedrogozva vezetett és balesetet okozott.

Kíváncsi voltam az érvekre, melyekkel videoblogos "Úr" kívánt előállni bizonyos Bandi mellett.

Mellesleg megjegyzem Bandi szabadulásáról már írtam pár sort még az ítélet előtt.

Nos, videoblogos nem győzött meg, mert az, hogy valaki 9 főszerepet játszik egyszerre még nem ok mindarra amit tett, így ebben Dajcs Tominak adtam igazat, ám a vita összességében csalódás. Ezt megvárni már önmagában hiba volt.

Ám a baj nem jár egyedül mert előtte egy őszes úr ecsetelte, hogy miként végezte a dolgát, a nagyot és miként vizsgálta meg  ifjú szöszi nője a végterméket. Megtudhattuk még, hogy a műsorvezető is végez azon a kis helyen hasonló műveletet. Most nem tudom sírjak, nevessek vagy esetleg  írjak egy szék, mi több  széklet foglalót.

A Magyar Értelmező Kéziszótár szócikke szerint: settenkedik m ige biz 1. Óvatosan, lopózkodva (rossz szándékkal) jár-kel, megy valahova....

Írásom, mint a felvezetésből kiderülhetett egy bizonyos settenkedőről szól. Persze itt Kelet-közép Európában létezik egy másik jelentése is a settenkedik igének még pedig az, hogy amennyiben a rendszer rossz, diktatórikus, antidemokratikus, akkor a jó szándékú demokrata, a szabadság letéteményese is settenkedni kényszerül. Mivel tudtommal Tiborunk megszakítás nélkül settenkedte végig a rendszerváltás húsz évét, így nagy megkönnyebbüléssel fogadtam a hírt, hogy Tibor, alias, settenkedő kilépett a fényre és immár settenkedéstől mentesen egy tüntetésen, melyet nem vert szét a rendőrség a mikrofonba mondta: Szabadságharcosok!!!

Igen örültem hiszen, ha már egy hivatásos settenkedőnek sem kell settenkedni e kis hazában, akkor bizony, mondhatjuk, Petőfi szavaival kitől még a jó szándékú settenkedés is messze állt, hogy “ itt van már a Kánaán.” Igen végre itt van, immár nem kell settenkedni senkinek kimondható nyíltan, hogy nincs sajtószabadság, igen ez már kimondható még akkor is, ha van. Igen lehet diktatúráról beszélni akkor is, ha nem lőnek a tömegbe, ha nem dolgoznak a vízágyúk, ha háborítatlanul hazudhat bármit a szónok.

Persze kicsit aggódom Tiborért mi lesz, ha rossz beidegződések nyomán folytatja a megszokott settenkedést és immár egy demokratikus világban az értelmező szótár elsőszámú jelentése szerint rossz szándékúvá lopózkodja magát.

A szabadság eljött ezt Settenkedő fényre lépése is bizonyítja, a szabadságharcosok kora lejárt, immár a szabadság építkezőin a sor, azokon, akik élni és nem visszaélni tudnak a lehetőséggel. Mert miként Updike Terroristája mondja: „A szabadsággal dicsekszenek,de a szabadság, amelynek nincsen célja, egyfajta börtön.”

Tibor kezedben a bilincs csak rajtad múlik, felcsatolod vagy elhajítod.

Volt nemrégiben egy felmérés melyben a felsőoktatásban tanuló diákok csalási hajlamát vizsgálták, vagyis azt, hogy milyen mértékben csalnak a vizsgákon. Nos, egyáltalán nem meglepő módon az effajta előnyszerzésre a közgazdasági, pénzügyi vonalon tanulók voltak leginkább hajlamosak.

Ez esetleg meglephette a nyugati kutatókat, ám a magyar valóságot ismerőket, biztosan nem. Nálunk a pénzzel bánni tudók csúcsán álló bankárok régóta nincsenek a népszerűségi mutatók élén.

Ám közbevetőleg megjegyzem a szerző, jelesül én, nem osztom azt az általános nézetet, miszerint a pénz alapvetően egy szükséges rossz volna, és természetéből adódóan a bajok forrása. Nem én úgy gondolom,   hogy a pénz egy fontos állomás a fejlődésben, miként a nyelvek a beszéd kialakulása jelentősen hozzájárult, illetve szervesen összefüggött a  fejlődéssel, úgy a pénz is fontos része a mai gazdaság működésének. A pénz csupán egy információ közvetítő közeg, melynek áramlása és rendeződése leképezi a gazdasági és politikai hatalmak struktúráját. A pénzzel nem az a baj, hogy van, hanem az a baj, hogy néha nincs, illetve eloszlása meglehetősen egyenetlen.

Ám e rövid és nem éppen teljes kitérő után térjünk vissza a bankárokhoz. Ma nálunk az emberek egy jelentős részének nagy gondot okoz az, hogy valutában adósodtak el, a többség svájci frankban, és emiatt a forint gyengülése következtében komoly gondot okoz a törlesztő részletek emelkedése mivel a többségük a fizetését forintban kapja. A bankárok mossák kezeiket mondván ők apró betűvel leírták, hogy ez bizony bekövetkezhet. Azt azonban már nem nagyon emlegetik, hogy ők maguk tukmálták a kölcsönért folyamodókra ezeket a konstrukciókat, mondván sokkal kedvezőbb az ügyfélnek. Ha mondjuk egy hentes rábeszéli a vevőt a romlott húsra mondván igaz kicsit büdös, de ha jól készíti el akkor sokkal zamatosabb, akkor bizony az illető hentes komoly büntetésre számíthat, rányomul az ÁNTSZ az APEH, a munkavédelem, a munkaügy stb. és rövid úton kivégzik, rojtosra büntetik, becsukatják a boltját, hetekre, hónapokra, szóval, nagy esély van rá, hogy tönkre megy.

Ezzel szemben a bankok, gazdasági válság idején is jól vannak mifelénk, nem számít, hogy amikor 1,5% volt a svájci alapkamat akkor, ők nekünk, 2,5%-ért adtak kölcsönt, most, hogy a svájci kamat 0,75% akkor ők már 6% fölé emelték saját kamataikat és még zsebre teszik a vételi és eladási különbözetet is. Rájuk igazából nem száll rá egyik hatóság sem, vagy ha megpróbálja a kormány vagy csak valamelyik képviselője akár szóban is bírálni ezt a gyakorlatot, akkor felháborodottan diktatúráról és államosításról kezdenek beszélni. Ám ez csupán a romlott hús esete csakhogy ettől nem gyomorrontást, hasmenést lehet kapni, hanem anyagi ellehetetlenülést.

Most nagy a csönd mindenki vár, a bankárok és a politikusok nyaralnak. Ám a romlott konstrukciók bűze itt leng a Kárpát-medencében, a nagy William, ma valószínűleg nem a dán államgépezet rothadásáról beszélne, hanem a magyar pénzügyi keretek üszkösödéséről.

Persze furcsa a világ a kezdő gondolat folytatása, hogy a csalásra legkevésbé hajlamosak a jogi hallgatók, a gazfickókat mosdató ügyvédekre gondolva ezen még mis is meglepődünk, itt ebben a lábszagtól bűzlő üres lavórban.

Párizsban járt az ősz írta 1906-ban Ady, párizsit evet Hagyó mondta Balogh a múlt héten. Miként függ össze e két dolog, tulajdonképpen sehogy. de miként Ady idejében úgy most is igaz, hogy Párizsban járni nem az egyszerű nép elfoglaltsága, kivéve persze a párizsi népet, ám párizsit enni az nyugodtan mondhatjuk így gazdasági válságidején mifelénk nemzeti sport.

Azt, hogy Hagyó járt-e Párizsban illetve bokros politikai teendőit letudva a közeljövőben készül-e oda nem tudom, azt azonban Balogh beszámolójából, melyet azóta többen megerősítettek, párizsit szokott enni a mi Miklósunk és még fog is, ha minden jól megy.

Nos, itt érkeztünk el a szocialista lélek megértéséhez, miként a krumlistésztás, úgy a párizsis is egyfajta mentalitást tükröz, azt, hogy bár megtehetném, de nem vagyok hajlandó túllépni a beidegződött szokásokon. A párizsi a felvágottak között az olcsó kategóriát képviseli, összetétele bár nem titkos, de a traumák elkerülése végett nem firtatandó, aki százmilliók fölötti diszponálás közben ezt falatozza, az elárulja, hogy nincs az a pénz, ami egy bugrisból lordot csinál.

Itt érkeztünk el blogunk névadó témájához a fröccshöz, történt pár éve, hogy elterjedt a hír egy bizonyos párt elnöke műanyagpohárból issza a tokaji aszút és még némi szódát is nyom hozzá. Akkor az érintett tiltakozott, hogy miért gondolnak róla ilyet, azóta történt egy, s más mi a gyanút inkább erősítette, mint gyengítette.

Vannak persze, akik képesek váltani az új életmódra miként az a miniszterelnök, aki a vodkáról a kifinomultabb égetett szeszek felé nyitott, így bizonyosan lecsúsztatott néhány Hennessy-t, Rémy Martint, ám azért mifelénk kutyából nem készítenek szalonnát, ezért valószínűsíthető, hogy egy Hine Mariage Grande már nem került nem csak a pohárba, de szóba se. Végül is mindegy, az alkoholizmus bizonyos foka után már nem számít, mitől részegedik le a delikvens.

Volt aztán és még van is a politikai palettán olyan szereplő aki látszólag képes a fenti alacsony lécet magasra tenni, aztán nyakát behúzva átfutni alatta, nos az illető azt mondta volt híres, hírhedt beszédében, hogy mindenki a jelenlévők közül „igyon kurva sok vörös bort” . Ezt akár a javára is írhatnánk, mint az egész hazugság , igazság és káromkodás egyveleg egyetlen keresetlen, őszinte és bártan megszívlelhető tanácsát, ha nem tudnánk, hogy Tokajban nem a vörös bor a fő termék és egy másik, már melegítő miniszterelnöknek éppen arra felé voltak érdekeltségei.

Azt, hogy a Párizst megjáró ősz, a globális felmelegedés okozta kemény tél után a megállíthatatlanul közelgő Budapesti tavasz mit hoz a Hagyó féléknek, az érintettek már sejtik, és lassan futásra fogják, mert égeti lábukat a föld.